Soha ne hagyj el valakit, akibe szerelmes vagy, olyanért, aki tetszik,
Mert ő majd elhagy téged valaki olyanért, akibe szerelmes.
Mért van az, hogy nekünk mindig az kell, aki nem lehet a miénk?
A barátság egy aranyfonal, mely, ha egyszer elszakad, össze lehet ugyan kötni, de a csomó megmarad.
Nem az az igazi, akivel le tudnád élni az életed, hanem az, aki nélkül nem.
Ha az összes barátom leugrik egy hídról, én nem ugrok velük, én lent fogok állni, és várni, hogy elkaphassam őket.
A barát az az ember, aki jön, mikor mindenki más megy.
Ha az ember magányra vágyik, nem az egyedüllét, csak a megfelelő ember közelsége kell neki.
Az életben az embernek sok barátja lehet, de csak a bajban mutatkozik meg, kik is az igaz barátok.
Az igaz barát látja a ki nem hullajtott könnyeidet, és meggyógyítja a szívedet.
Két ember attól fogva számít igaz barátnak, ha a hallgatásuk már nem jelent kínos csöndet.
Összetört szív oson az éjben,
Csalódottan bandukol egy sziklaszélen.
Óvatlan pillanatban megcsúszik a lába,
És elnyeli őt a sötétség szája.
Fáj a szív, ha igazán szeret, mert fájdalom nélkül szeretni NEM lehet.
Sose sírj, mert senki sem érdemli meg a könnyeidet, ha pedig valaki még is megérdemelné, az sosem fog megsiratni.
Tudod mi a bánat?
Szeretni valakit, ki nem szeret téged,
Könnyeket tagadni, mik szemedben égnek.
A szerelem olyan, mint egy kád forró víz; nyakig elmerülsz benne, aztán szépen, lassan kihűl.
Fáj az élet, de meghalni félek,
Mert van egy fiú, akiért élek.
Ne higgy a fiúnak, mert sunyi, és gyáva,
Akárhogy is szeret, megcsal, mert FIÚ.
Néha a gyomrom kifordul már a szerelmes daloktól,
De máskor én is azt üvöltöm neked teli torokból,
hogy mennyivel édesebb és szebb ez az élet, hogyha van
Olyan, aki mellett én is elviselem magam.